Amikor valaki elakad a vezetői szerepében, könnyű rögtön azt kérdezni: mit kellene másképp csinálnia? Jobban delegálni? Világosabban kommunikálni? Határozottabban dönteni?
Pedig nem biztos, hogy ott érdemes változtatni, ahol először keressük a megoldást.
Lehet, hogy nem egyértelműek a felelősségek. Olyan eredményért kell helytállnia, amelyhez csak részben tartozik döntési jogkör. Különböző irányokból eltérő elvárások érkeznek hozzá. Vagy egyszerűen olyan sok szempontot kell egyszerre figyelembe vennie, hogy nehéz közöttük valódi prioritásokat teremteni.
Ilyenkor könnyű arra jutni, hogy elsősorban a saját csapatával való működésén kell változtatnia: többet kommunikálni, másképp delegálni, jobban kezelni a feszültségeket. Pedig lehet, hogy legalább ennyire fontos az is, hogyan képviseli felfelé azt, amit a saját helyéről lát.
Visszajelezni arról, milyen következményei vannak egy döntésnek. Jelezni, ha két elvárás nehezen teljesíthető egyszerre. Pontosabb kereteket vagy nagyobb döntési teret kérni. Megmutatni olyan szempontokat, amelyek feljebb talán kevésbé láthatók. És nemcsak jelezni, hanem javaslatot is tenni arra, hogyan lehetne másképp.
Coachként és szervezetfejlesztőként ilyenkor abban erősítem, hogy felismerje és használja ezt a mozgásterét. Hogy ne csak alkalmazkodjon a szervezeti keretekhez, hanem ahol lehet, alakítója is legyen azoknak.
Ennek pedig a saját helyzetén és a csapatán túlmutató hatása lehet. Egy szervezet felsőbb szintjein sem lehet minden következményt előre látni. Ha a vezetők képesek pontosan, árnyaltan és kellő határozottsággal visszajelezni arról, amit a saját területükön tapasztalnak, több nézőpont kerülhet be a döntésekbe. Így nemcsak ők kapnak nagyobb mozgásteret: a szervezet egésze is többet tudhat meg saját működéséről, és képessé válhat arra, hogy tanuljon belőle.
Talán ezért a kérdés sem egyszerűen az, hogy:
„Mit kellene másképp csinálnom?”
Hanem az is:
„Mit látok innen, amit érdemes lenne láthatóvá tennem mások számára is?”