Van egy mondat, amit vezetői csapatokban időről időre hallok: „Ezt már annyiszor megbeszéltük.”
Általában tényleg megbeszélték. Megállapodtak abban, hogy ezentúl időben megosztják egymással az információkat. Hogy nem hagyják rendezetlenül a konfliktusokat. Hogy világosabban döntenek. Hogy jobban bevonják egymást. Aztán néhány hét múlva ugyanaz a probléma megint ott van az asztalon.
Ilyenkor könnyű arra jutni, hogy valaki nem tartja be, amiben megállapodtak. Néha valóban ez történik. De ha ugyanaz a helyzet újra és újra visszatér, engem egy idő után jobban érdekel egy másik kérdés: mi tartja fenn?
Egy csapat működése ritkán csak abból áll, amit a tagjai külön-külön csinálnak. Lehet, hogy mindenki gyorsabb döntéseket szeretne, közben a döntési jogkörök nem világosak. Lehet, hogy több őszinteséget várnak egymástól, miközben egy korábbi konfliktus tapasztalata azt tanította meg, hogy bizonyos dolgokat jobb nem kimondani. Vagy mindenki nagyobb együttműködést szeretne, miközben a szervezet éppen az egyéni teljesítményt jutalmazza.
Ezekben a helyzetekben önmagában egy újabb megállapodás sokszor kevés. Nem azért, mert nincs értelme beszélni róla, hanem mert a látható probléma mögött ott marad az a működés, amely újra létrehozza.
Team coachként és szervezetfejlesztőként ezért nemcsak azt figyelem, hogy mit szeretne másképp csinálni a csapat, hanem azt is, hogy mi történik, amikor megpróbálja. Hol akad el? Mi húzza vissza? Milyen kimondott vagy kimondatlan szabályok működnek erősebben annál, mint amiben közösen megállapodtak?
Néha a változáshoz tényleg egy új döntés kell. Máskor egy tisztább felelősségi rend, egy korábban elkerült beszélgetés vagy annak felismerése, hogy a probléma nem is a csapaton belül keletkezik.
Ilyenkor számomra már nem az a legérdekesebb kérdés, hogy „Miért nem csináljuk végre másképp?”
Hanem az, hogy:
„Mi történik közöttünk, amitől újra ugyanoda jutunk?”