Rólam

Gyerekkoromban sok időt töltöttem kajakban. Jó iskola volt egy vihar után elázva, széllel szemben hazafelé evezni, miközben egymás oldalvizén haladva próbáltuk átsegíteni egymást a fáradtságon. Korán megtanultam, hogy a lapát ugyan az én kezemben van, de egy jól időzített külső gesztus, figyelem vagy kérdés sokszor többet segít, mint gondolnánk.

Talán ezért is kíséri végig az életemet egyszerre a teljesítmény és az emberek iránti kíváncsiság. Már gimnazistaként is tanítottam matematikát és fizikát, később pedig kajak- és síoktatóként dolgoztam. Mindig az érdekelt, hogyan lehet valakire úgy figyelni és úgy fogalmazni, hogy számára váljon érthetővé és használhatóvá az, amivel éppen küzd.

A pályám végül a kultúra és a vezetés világába vitt. A Madách Színházban kezdtem, majd a Centrál Színház gazdasági igazgatója lettem, 2011 óta pedig a Müpa vezérigazgató-helyetteseként dolgozom. Több mint húsz év felsővezetői tapasztalata megtanított arra, milyen felelősséget jelent döntéseket hozni, embereket és szervezeteket vezetni, konfliktusokat kezelni és bizonytalan helyzetekben is továbbmenni.

Ezzel párhuzamosan egyre mélyebben kezdett érdekelni az is, mi történik az emberekkel és a csoportokkal a látható működés mögött. A coachingtól a team coachingon és a szervezetfejlesztésen át a szupervízióig és a Gestalt-terápiáig több irányból tanultam meg ránézni ugyanarra a kérdésre: mi történik most, és mi segíthet abban, hogy valami valóban változzon?

Ma vezetőkkel, csapatokkal, szervezetekkel, segítő szakemberekkel és magánemberekkel dolgozom. Nem gondolom, hogy nálam vannak a másik ember válaszai. Abban tudok segíteni, hogy pontosabban lássa a saját helyzetét, és megtalálja azt a következő lépést, amely számára valóban működik.