Szeretem a vezetői és a fejlesztői munkámat is. Szeretem a csapatomat, és fontos nekem, hogy tartozzam valahová.
Szeretem, amikor egy gondolatot még csak elkezdek, és valaki már érti, merre tartok. Vannak közös történeteink, félmondataink, olyan tudásunk egymásról, amit nem kell mindig elmagyarázni. Persze vannak vitáink és különböző nézőpontjaink is – egy jól működő csapatot nem kapunk készen, folyamatosan alakítjuk.
Team coachként ennek szakmai jelentősége is van számomra. Nehéz lenne hitelesen dolgoznom más csapatokkal, ha közben nem lenne napi tapasztalatom arról, mit jelent a sajátomban bizalmat építeni, konfliktusokat kezelni, felelősséget megosztani és újra meg újra összehangolódni.
A fejlesztői munkáim közben más szervezeteket, vezetőket és csapatokat ismerek meg. Olyan helyzetekkel és nézőpontokkal találkozom, amelyekből a saját vezetői működésemre is másképp tudok ránézni. És másfajta sikerélményt adnak: közelről látni azt a pillanatot, amikor valaki máshogy kezd gondolkodni egy helyzetről, vagy egy csapatban történik valami, ami addig nem tudott megtörténni.
A kétféle munka folyamatosan hat egymásra. Amit vezetőként megtapasztalok felelősségről, döntésekről és szervezeti komplexitásról, magammal viszem a coachingba, team coachingba és szervezetfejlesztésbe. Amit pedig ezekben a fejlesztői szerepekben – vagy terapeutaként – tanulok, visszahozom a vezetői munkámba.
Mindkét helyen értéket teremthetek, és közben mindkettőből motivációt kapok. Az egyikben szerzett tapasztalat és energia átkerül a másikba, és valahogy megsokszorozza önmagát.
És van még valami, amit a fejlesztői munkáim nem tudnak és nem is kell pótolniuk: jó érzés, hogy van egy csapat, ahová haza lehet menni.